Amikor azon az átlagos napon beállítottam a könyvtárba, nem gondoltam volna hogy a tehetségkutató fog a helyemen ülni. Mindig is reméltem hogy a weird visszatér majd az életembe, és talán pont mostanra értem el azt a fázist hogy be tudjam fogadni. A tehetségkutató narancssárga öltönye és karakteres szemüvege emlékezetes, a vére pedig kozmikus erőkkel bír. Onnan tudom hogy megkóstoltam, és egy pillanatra megláttam az univerzum valóságát. Ennek annyi volt az ára hogy el kellett kezdenem dolgozni neki. Természetesen ez nekem megérte, elvégre természetfeletti erők nélkül nem fogom tudni könnyen elérni a céljaimat. 

A Bazilikánál találkoztunk. Én, Zoárd, és Mystic. Zoárd munkáját mindig is imádtam, Mystic pedig inkább tűnik tolvajnak mint bűvésznek. Behívtak minket. és azt mondta a Prometheus Ventures reprezentálója, egy bizonyos Turlock úr, hogy Delta sugarakat kell bemérnünk és a forrását sértetlenül el kell juttatnunk egy bizonyos garázsba. A feladat egyszerű volt, de nem könnyű.

Felmentünk a Rózsadombra és bementünk ebbe a Bobasaurus nevű italozóba. Tudtuk hogy ott van valahol a forrás. Néha néha elkezdett bepörögni a Detect-O-Magic (a nagy eszköz ami a Delta Sugárzást méri) valamiért. Sajnos valószínű hogy amire azt hittem hogy tápióka bogyó valójában a lény telepatikus adóvevője volt, és én bennem most van belőle. Ezt valahogy ki kell kúrálni belőlem, e majd megoldjuk. 

Bejutottam az épületbe miután elkezdtem gombokat nyomogatni, és egy úriember beengedett miután szóltam hogy sugárzást mérek. Mysticcel megtaláltuk a megfelelő szobát, de én visszafordultam mert láttam hogy a Triád üldözi Zoárdot. Leértem és a Kínai maffiózó után kiabáltam hogy álljon meg. Hátranézett, lelassult, nem állt meg. Zoárd és ez az arc eltűnt. Majd, hirtelen azt látom hogy Mystic mászik lefele a tűzlétrán, alul egy nagy tömeg sárgán világító szemű ember próbálja mind megtámadni, illetve egy józannak tűnő Triádos is. Én körbementem és bekerültem a Triádos mögé. Mystic ledobta a kezében lévő titokzatos bőröndöt, majd megtámadta a fölötte lévőket a létrával. Én elővettem a késem és a triádosnak estem neki. Nem fogok bűnözőkkel szimpatizálni. Miután szépen megvágtam, egy autó nagy sebességgel ütközött a Bobasaurusba, és mindenkit megölt a helyszínen, kivéve engem, a triádost, és a sofőrt. Mystic ekkor ért le és kezdett futni Zoárd után, akinek a kezében volt már az aktatáska, nem tudom hogyan. Én kivégeztem a bűnözőt majd utánuk eredtem. Az út közepén haladva egy kis Polskit elloptam egy öreg nőtől, és megmondtam neki hogyha a lehetőségemben áll akkor visszaszolgáltatom. Elindultunk, majd egy triádos nő egy SUVval követett minket. Elővette a fegyverét hogy lelőjön mindannyiunkat, én viszont úgy döntöttem hogy kreatívan oldom meg a problémát, és satufékeztem. Ez a mozdulat majdnem kivégzett mindannyiunkat, de nem tette, viszont a kínait a hirtelen megállás és a félig autóból kilógás kombinációja azonnali hatállyal kettészabta. Mystic segített egy pár SUVban található laborból származó medikai eszközzel helyretenni a borzasztóan megbénult karomat. Mivel én értettem a Kanjikat, megtaláltam a Containment Boxot, és Zoárd elrakta a lényt. Sajnos ezelőtt még történt valami amitől megsérült Zoárd, olyan mintha nem lettem volna a magam ura, de már a lény el van zárva, szóval ez nem számít. Elértünk Mystic sofőrködésével és egy gyors kocsimosással a megfelelő térbe, ahol a Tehetségkutató átvette a lényt, majd mi mind elmentünk kórházba. Az orvosok azt mondták hogy a karom nem nagyon lesz jobb. Én erre nem fogadnék...

Az események után elkezdtem álmodni. Nem a szokásos rémálmokat, valami mást ezúttal. Többezer forma, mind az enyém valahogy. Láttam őket, és valahogy éreztem is magamon őket. Azt mondták a karomról az orvosok hogy soha nem fog újra működni, de valahogy ez a kar nincsen a rengeteg között amit érzek. Másnak amikor felébredtem, nem nyitottam ki a szemem. A légzésemre koncentráltam és a bal karomra fókuszáltam. Éreztem ahogy átalakul, több százszor, akár több ezerszer, nehéz megmondani. Amikor egy óra múlva kinyitottam a szemem, a kezem újra működött. Ismét az enyém volt. 

Elmentem írni a szokásos helyemre. Ezúttal nem volt ott senki. Az új könyvem, "16 este: Terror míg alszol' hamarosan kiadásra kerül, de valahogy bele kell írjam ezt a lényt. Egy két apróságot megváltoztatok ugye, nehogy nekem essen a Prometheus, de ha már Lovecraft és Poe megírta amit látott akkor én is meg fogom. 

Valamit kezdeni kell ezekkel boba dolgokkal amit megittam, szerintem valamilyen speciális laborba kell mennem. Majd felhívom a Kovács Zsófiát, a Prometheusos kontaktot. Az is lehet hogy örülni fognak hogy van egy önként jelentkező alany akit tanulmányoznak. És ki tudja, lehet hogy legközelebb azt álmodom meg hogyan kell ezekből kigyógyulni. 

Őszintén kíváncsi vagyok hogy mi fog legközelebb történni. Az álmaim visszatértek a rémálomszerű formájukhoz, de mégis valami más mint eddig volt. Azt érzem hogy minden éjszaka végén mintha valamit tudtam volna tanulni belőlük, mintha valamilyen alvó erőnek lennének sugallatai. 

A könyvem kiadása sikeres volt. Hazamentem, töltöttem magamnak egy pohár whisky-t és leültem kicsit relaxálni. Megcsörren a telefon. Kezdhetjük előről.